Mi a közös János Vitézben és a csodaszarvasban? Sokminden. Mindkettő vándorol, megy, bejárja a világot, s mindkettő magyar. Nagyon magyar. Mindkettő az otthont keresi. Azt az otthon, ahová a vasárnap bemutatásra kerülő alkotói csapatának egy része visszatér.

Négy, mostmár Budapesten élő romániai magyar alkotó úgy döntött, hogy színpadra adaptálja a magyar irodalom egyik legismertebb alkotását, a János vitézt. A Magical deer egy vándorlástörténet, beilleszkedésre való kísérlet, otthonkeresési küzdelem, lehetőség a közösségi élményre. Olyan alkotók együttműködése, akik kulturális különbségek, megélhetési problémák, vagy egyszerűen új impulzusok iránti igény miatt elhagyták otthonukat, hogy személyes és művészi szempontból fejlődjenek. János vitéz soha nem jelenik meg, de története folyamatosan a háttérben lapul. Mi az otthon és mit jelent megérkezni?

Lackfi János és Ijjas Tamás két négykezese, A világ legrövidebb meséi és A világ leggonoszabb meséi alapján készült a Váróterem Projekt legújabb bemutatója, a Hol nem volt, egy pszeudo-mesejáték, két mintha felvonásban.

Az elsősorban, de nem csak tinédzsereknek szóló előadás a mesék abszurditását és csodáját, humorát és kegyetlenségét felhasználva beszél színházról, kapcsolatokról, indulatokról és érzelmekről, egyszóval rólunk, emberekről. A mese a gyermekkort, az elalvás előtti bájos és andalító gyermekmeséket juttatják eszünkbe, holott eredendően ez nem egy gyermekműfaj, sőt – technikai értelemben – még csak nem is irodalmi. A mesét a felnőttek mondták egymásnak azzal a céllal, hogy az élet megmagyarázhatatlan dolgait, a természeti csodákat, az életciklus változásait megragadják. A mese bája az erőteljes szimbolikából ered, amelyben a történetek megfogalmazódnak, de maguk a történések a legkevésbé sem gyermekiek – általában kegyetlenek, tragikusak, sorsfordítóak, a bennük megfogalmazott kérdések ugyanakkor létezésünk alapkérdései. S ezek a rövid és gonosz mesék Lackfi és Ijjas tollából még „olyanabbak”.

Június 24-28. között egy egész csoport művész és kulturális szereplő vett részt a Reactor által a Para Film & Teaterrel (Norvégia) és a Váróterem Projekttel (Kolozsvár) partnerségben szervezett szakmai továbbképző workshopokon, amelyekre a Nyugati-kárpátokban található Reketón került sor. A workshopok célja a többnemzetiségű közösségekben végzett munka új módszereinek és eszközeinek megosztása volt, mind művészi, mind pedig szervezeti és adminisztratív vonalon. A műhelyek kurátorai a norvég partnereink voltak, ők delegálták a trénereket: Gianluca Iumiento-t a művészeti, és Ishak Jaliman-t a menedzsment műhely megtartására.