Novemberben négy előadással várja a közönséget a Váróterem Projekt. Elsőként a Kedd (rendező: Sipos Krisztina) valamint Zéró (rendező: Botos Bálint) című előadásokra kerül sor november 3-án illetve 4-én, 20 órai kezdettel. A kicsik sem maradhatnak ki a szórakozásból ebben a hónapban, így november 6-án a Qkac (rendező: Palocsay Kisó Kata) és november 20-án a paraFabulák (rendező: Rumi László) című előadásokra várják őket szeretettel az alkotók. Mindkét előadásra 17 órától kerül sor. További információkat itt a weboldalon vagy az előadások facebook eseményeinél találhatnak.
Mindenkit szeretettel várunk!

Október 31-én, hétfőn, 18 órai kezdettel kerül sor négy és fél című előadásunk zártkörű munkabemutatójára. Az előadást Visky Andrej rendezte Győrfi Kata dramaturg szövegei alapján. A produkció az ember és technológia viszonyának jövőképéből kiindulva olyan emberek történeteire épül, akik távol tartják magukat saját valóságuktól, távolmaradásukkal egy másik valóságot hozva létre. Ennek a két valóságnak az együttléte újra és újra rákérdez saját és együtt létezésük értelmére. Az előadás a F(ab)rica – kortárs előadások az ember és technológia viszonyáról, valamint a Transhuman elnevezésű projektek keretében jött létre. Támogatók: Romániai Nemzeti Kulturális Alap (Administrația Fondului Cultural Național – AFCN), Kolozsvár Polgármesteri Hivatala (Primăria și Consiliul Local al Municipiului Cluj-Napoca), Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (BGA). Köszönjük a támogatást!

Amíg a 31-i előbemutatóra várunk, itt van egy kis olvasnivaló: interjú a rendezővel.

 Az alapképzést a kolozsvári színin végezted el, majd a Yale Egyetemen mesteriztél rendezés szakon. Tanulmányi téren tehát mondhatni egyszer csak szakot és kontinenst váltottál. Mi vonzott az amerikai egyetemben, és színészként hogyan, miért fordultál a rendezés felé?

A Yale Egyetem olyan curriculumot kínált a rendező diákoknak, amelyben központi szerepe volt a gyakorlatnak, az élesben történő tapasztalatszerzésnek. Nagyon kevés olyan egyetem létezik, ahol kezdő rendezők teret, költségvetést és színészeket kapnak, illetve szabadságot és bíztatást arra, hogy gyakorlatilag bármit kipróbáljanak – ilyen értelemben nem volt nehéz választani. Az is tetszett a leírásukban, hogy alkotó közösségként, konzervatóriumként határozzák meg magukat, ahol a különböző foglalkozások a színházművészeten belül nem elszigetelve léteznek, hanem egymás mellett, egymást inspirálva.