Írta és rendezte: Botos Bálint
Díszlet: Cosmin Matei
Jelmez: Gábor Zsófia
Zene: Bocsárdi Magor
Játsszák: Csepei Zsolt, Imecs-Magdó Levente, Mostis Gergő, Pál Emőke, Sebők Maja, Sipos Júlia, Udvari-Kardos Tímea
Első előadás: 2018. március 19., 19 óra, ZUG (Kolozsvár, Traian utca 40-42. szám)
Szinopszis:
Egy nyugodt, csendes kisváros, valahol az alföldön. Ide érkezik haza a színésznő, aki éppen személyes és szakmai válságát éli. Azért jön, hogy eladja az örökségét és a kisváros csendjében kissé összeszedje gondolatait. Minden egyszerűnek tűnik: csak elintézi a hagyatékot, összefut néhány régi baráttal, aztán visszatér, hogy folytassa a napi rutint.
Rövid látogatás során a kisváros csendje alatt megmozdul a múlt, az örökségnek az a része, amelyet nem szabályoz a törvény, amit mindannyian magunkban hordozunk. Ahogyan ezek a rétegek a felszín felé törnek, úgy mélyül a színésznő személyes válsága, amíg lassan közösségivé nő.
Fesztiválrészvétel:
2019. augusztus 05.: Erdélyi hét 2019, Gyulai Várszínház – Gyula (HU)
2019. június 21.: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja, Művészetek Háza – Kisvárda (HU)
2019. május 11.: Liget turné, ALTERRA Régi Zsinagóga – Szeged (HU)
2019. május 09.: Liget turné, Bethlen Téri Színház – Budapest (HU)
2019. április 06.: Deszka Fesztivál, Csokonai Színház – Debrecen (HU)
2018. október 05.: Tranzit Feszt, Szatmárnémeti Északi Színház – Szatmárnémeti
2018. március 21.: HolnapUtán Fesztivál, Szigligeti Színház – Nagyvárad
Az előadás létrejöttét az AFCN, az NKA és az EMMI támogatta. Partnerünk volt a Mesele Vesele étkezde és a K+ közösségi tér.
Fényképezte: Bethlendi Tamás.
Balogh Tibor: Emléktűzvész
Kisvárdai Lapok, XXI. évfolyam, 1. szám, 2019. június 22.
„«És, hogy hiába megyünk el innen, mindig visszatérünk.» Erre a mondatrugóra jár Botos Bálint időgépe. Színészei és technikai munkatársai érzékletesen jelenítik meg az emlékek szeszélyét: az örökölt múlt, a saját régmúlt, a megszenvedett kamasz- és felnőttkor összekevert felidézése megérteti: jövő nem volt, nincs, és nem is lehet. Bergmanias lappangású, a magunkban való elmélyedésre késztető, felkavaró előadás.”
Kovács Bea: Bokros teendőink
www.szinhaz.net, 2019. június 04.
„Az identitáskeresés feladata nehezül erre a névtelen nőre, aki anyák, nagyanyák, dédanyák és egyéb felmenők átörökölt traumáin keresztülgázolva próbálja megfogalmazni, hogy ki is ő valójában. De ahogy tárgyakon és házakon túl tudunk adni, elöljáróink láthatatlan hagyatékán – ami bizonyítottan molekuláris szinte ivódik belénk – már nehezebben. Végigégetni a kimondatlan sérelmeket és a megtűrt, elszenvedett elnyomások gazát: erre vállalkozik valamilyen értelemben «Eszter».”
Dömötör Adrienne: Pszichó, reál, szürreál
www.szinhaz.net, 2019. június 03.
„Az előadás vonzereje ebben a polifóniában rejlik, amely ugyan bizonyos fokig már irodalmi anyagában is kódolva van, kiteljesedéséhez azonban a színészek improvizációira is nyitott rendező munkálkodása által jut. (…) Mindez együtt valami olyan különleges kavargást, szimultán jelzéshalmazt hoz létre, hogy időnként úgy érezhetjük: a tudat és tudatalatti, az érzelmek és indulatok, álmok és rémálmok világa kap itt közvetlen színpadi megformálást.”
Vilmos Eszter: Trendek, csendek és higanykönyvek
Deszkakalauz, 2019 április 07.
„Kellemes harmóniában énekelnek (Bocsárdi Magor zenéjét), és kezdetét veszi az előadás. A szerző/rendező Botos Bálint Liget című darabja egy kisvárosban játszódik, és az elfojtott, majd felszínre törő, olykor generációkon keresztül öröklődő traumákról szól. (…) A hol stilizált (álló mikrofon mögött állva, a közönség felé fordulva elmondott), hol valószerűen reprezentált dialógusokat közösen énekelt, kitűnő arányérzékkel megírt szövegű dalok szakítják félbe.”
Ema Onofrei: Az ő története, mindenki története
tranzitfeszt.teatruldenord.ro, 2018. október 06.
„Lenyűgözött azonban a színészek őszintesége és az odaadás, amellyel játszottak, mintha az, amit mondtak, a sajátjuk lenne. Izgatottnak tűntek, hogy megmutathatták nekünk a kisváros életét, amelyet előttünk építettek fel és képzeltek el. És olyan jól dolgoztak a közönség képzeletével, hogy ténylegesen láttam a taxit, a házat, a bögrét a csúnya virágokkal… láttam az általuk megtapasztalt érzéseket.”
Turbuly Lilla: Mozgásban
www.kutszelistilus.hu, 2018. március 28.
„A főszerepet játszó Sebők Maya és színésztársai játéka személyességével hat, a nézőtéren is érzékelhető intimitásélménnyel ajándékozza meg a nézőt.”
Brassai Eszter: Kopott életek egy ház falán
szigligeti.wordpress.com, 2018. március 22.
„Mit vinnél magaddal a régi családi házadból, ha el kéne adnod? Mi az, ami a kézzel foghatót, a felértékelhetőt másik dimenzióba helyezheti? Miért kötődünk bizonyos tárgyakhoz, helyszínekhez? A szereplők mind a múltjuk kézzel fogható bizonyítékaihoz vannak láncolva.”
