Zéró

Szerelési idő: 5 óra
Bontási idő: 2 óra

Világítás:
7 PAR 1000W
4 PAR 350W
2 Profil 1000W
5 PC 1000W
6 PC 650W
2 Halogén 1000W

Hangosítás:
2 hangfal (min. 300W)
1 min. 16 csatornás keverő

Egyéb:
2 Projektor

Antal Klaudia: Nem senkik!
szihaz.net, 2016. május 15.

„(…) elsősorban a karakterek által bontakozik a humor, a korábban említett szereplőkön kívül a pszichiátria elcsigázott dolgozói viszik a prímet, akik a munkájuktól és életüktől unottan bábokként ülnek a kanapén, és gépiesen kérdezgetik az öngyilkosságot elkövető lányt, hogy miért akart magának rosszat.”

Turbuly Lilla: A függőségről függetlenül
kutszelistilus.hu, 2016. január

„Azért is hatásosabb, mert amellett, hogy tele van jó poénokkal és sokat lehet rajta nevetni, nagyobb a súlya, jobban adagolja az ellenpontokat, nem csak meghökkenteni, ráismertetni képes, de megrendíteni is.”

Cristina Rusiecki: 8-dik Unidrama
observatorulcultural.ro

„A kifejezés, a mozgás és a zene keveredéséből születő Zéró a komikus eszközök változatosságának köszönhetően dinamikus előadásnak bizonyul kiváló színészekkel. Amikor az előadók nem táncolnak, vagy nem játszanak különböző hangszereken, akkor kortárs jeleneteket építenek fel, valamint valamiféle önirónikus bábokat hoznak létre.”

Gergely Bori: Talán egy partidrog neve, talán egyszerűen egy látlelet: Zéró
Transindex, Multikult, 2015. november 09.

„Sikeres darab, és számos oka van ennek: az ábrázolt téma/szituációk aktualitása, a kiváló színészi játék, a szerethető karakterek, akikkel könnyű azonosulni, a dinamikus dramaturgia, amely az éles fényekkel és a tiszta színekkel kiegészülve egy expresszív, „trippes” atmoszférát teremt.”

Jancsó Hajnal: Zéró
Kordrama, 2015. október 06.

„Botos Bálint Zéró című előadása az átlagosság mesterséges elidegentésének kérlelhetetlen okait és lehetőségeit tárgyalja. A mű szereplői – kimondva vagy kimondatlanul – értelmet és magasztos feladatot, célt keresnek saját életükben. Fontos és egyedi létük leigazolására törekszenek, magyarázzák bizonyítványukat önmaguk és mások előtt. Görcsösen ragaszkodnak egy-egy általuk kiválasztott tervhez, életúthoz, magzathoz anélkül, hogy észrevegyék ennek öncélúságát és esetlenségét. Másoktól várva visszaigazolást, mások befolyása alatt és mások hatására választott életútjukat hittel vallják sajátjuknak.”

Katona Zoltán: A csinibabák esete a szüléssel, avagy a zéró nem siráj
uh.ro, az udvarhelyi hírportál, 2015. október 06.

„Kíméletlen leszámolás korunk ál-értelmiségi létformájával, az egész nap a kanapén fetrengő, söröző és szívó fiatallal, aki bepánikol, ha a nője terhes lesz és egész nap a filmjéről ábrándozik, ami soha nem készül el.”

Lovassy Cseh Tamás: Nulladik kilométer
A Játéktér 2015. tavaszi számából, 2015. április 09.

„Különleges színházi pillanat, amikor nem csak egy előadáson belüli karakter fejlődésének lehetünk tanúi, de idővel beérik a szemünk előtt egy társulat, és kiforrni látszik egy alkotónyelv is.
A kolozsvári Váróterem Projekttel valami hasonló történt, s erre legjobb bizonyíték legutóbbi előadásuk: a Zéró. Nulladik kilométerkőnek, avagy új kiindulási pontnak is nevezhetnénk, amennyiben elfogadjuk, hogy a december 17-én bemutatott produkció mintha akaratlanul is azt jelezné, hogy az alkotók megtalálták azt a kifejezési módot és színházi nyelvet, ami jól áll nekik, amit magukévá tettek, s ami alkalmas arra, hogy maradandót alkossanak, ezzel pedig – remélhetőleg – új időszámítás kezdődik a társulatnál.”

Kovács Bea: Színházkritika vlog
2015. március 19.

Oláh-Badi Levente, Erdély László: A Zéró nem semmi
foter.ro, 2015. január 29.

„Hogyan készüljünk fel arra, hogy egyszer meghalunk? Aki válaszol: Botos Bálint, a Váróterem Projekt legújabb előadásának rendezője.”

Kristály Bea: Lebegtetett tartalom
Szabadság, Campus rovat, 2015. január 26.

„Szerettem közben a zenét, hogy nem akarnak profiként játszani, hanem csak elzenélgettek itt-ott (ez természetesen nem igaz a Lugosi Béla Emlékzenekarra, ők az én fülemnek teljesen profin nyomták). Szerettem a mozgásból adódó komikumot, amire már több előadásban is rájátszottak a várótermesek. Szerettem a nagyon élénk fényeket, hogy össze-vissza színű volt minden, pontosan adva az egyes jelenetek egymásutániságának kaotikus voltát. Szerettem, hogy nincs függöny, s a színészek mikor lejárt az ő részük, egy vágóhídinak tűnő szalagfüggöny mögött várták a következő jelenetet.”

Berekméri Gabi, Fele Enikő: Zéró unalom a Zéró premierjén
perspektivadiaklap.wordpress.com, 2014. december 20.

„Kezdődik? Nem kezdődik? Ez most már az? Nem tudooom.”
A Váróterem Projekt legújabb produkcióját nagyon is ajánljuk minden színházkedvelőnek, humorkeresőnek, szórakozni vágyónak na meg a szarkazmus mestereinek.”