A Váróterem Projekt színházi nevelési előadása
Írta: Bertóti Johanna
Rendezte: Visky Andrej
Látványtervező: Gábor Zsófi
Dalok: Bertóti Johanna
Hangszerelés: Fehér Csaba
Mentor: Hajós Zsuzsa
Szereplők:
VARJÚ KARCSI – Rácz Endre
VARJÚ ÚR – Csepei Zsolt
VARJÚNÉ – Veres Orsolya
RIGÓ JANCSI– Varga Hunor-József
PICINKE – Veres Orsolya
SEREGÉLY SANYI – Varga Hunor-József
CSALOGÁNY – Csepei Zsolt
Bemutató időpontja és helyszíne: 2020. szeptember 10, ZUG (Traian 40-42, Kolozsvár)
Szinopszis:
Karcsi, a varjúfiú izgatottan várja az első iskolai napot. A szülei a Schuhubert Zeneiskolában íratták, meggyőződésük, hogy csemetéjükre fényes énekesi karrier vár. Az iskolában azonban Karcsi már az első órán olyan felkavaró helyzetbe keveredik, amelyre egyáltalán nem számított, és amely gyökerestől megingatja az iskoláról és önmagáról alkotott előzetes képét. A Varjú Karcsi c. színházi nevelési előadás fontos kérdéseket boncolgat a szülő-gyerek, tanár-diák viszonyról, a barátságról, az elvárásokról, a pályaválasztásról. Mindezt úgy, hogy az alkotók alkalmat kínálnak a közönségnek az együttgondolkodásra, a közös játékra.
Az előadás létrejöttét az Emberi Erőforrás Minisztériuma (EMMI) és a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatta.
Fényképezte: Bethlendi Tamás BTS.
Tölli Szofia: Színházi nevelés: Varjú Karcsi megmutatja, hogyan legyél önmagad
in Magyar Nemzet, 2023. május 20.
„Habár szinte minden színházi nevelési előadásnak az a mozgatórugója, hogy az eljátszott jeleneteket interaktív részek követik, ahol a játszók és a nézők – az iskolások – megvitatják a helyzetet és megoldásokat keresnek, a Varjú Karcsi mégis különleges. Nem szorul rá ugyanis, hogy valamely klasszikusba szuszakolja a korcsoporthoz való közelítést, ahogy arra sem, hogy egy mai problémához fabrikáljon szövegkönyvet. A Váróterem Projekt csapata jó érzékkel nyúlt az alapanyaghoz, Bertóti Johanna szövegéhez (…).”
Zsizsmann Erika: Amikor a színház segít kilépni a szerepeinkből – új iskolai előadást mutatott be a Váróterem Projekt
maszol.ro, 2020. szeptember 21.
„Az előadás legfontosabb jellemzője, hogy interaktív. Nemcsak a szereplők szólnak ki gyakran a közönséghez, hanem az előadás egy bizonyos ponton leáll, a színészek kilépnek a szerepeikből, és moderátorként arra bátorítják a nézőket, hogy beszélgessenek a látottakról, elemezzék a karaktereket, jeleneteket. Ezzel lehetőséget kapnak arra, hogy a látott helyzetet ne csak magukban hasonlítsák saját tapasztalataikhoz, hanem ki is mondják, amit felidézett bennük az előadás. Sőt, a nézőknek arra is lehetőségük van, hogy kipróbálják valamelyik szerepet.”
Horváth-Kovács Szilárd: Varjú Karcsi: Hol vannak a határok? A Váróterem Projekt új előadásán jártunk
Transindex.ro, 2020. szeptember 11.
„A darab erénye, a tanár-diák, diák-diák, szülő-gyerek, szülő-szülő viszonyok mellett folyamatosan reflektál a tehetségre, a művészetre, az előadásra, a sajátos képzési formára, amelyen keresztül a megmozgatott problémahalmaz egyetemesebb vonatkozásúvá válik. Hiszen végülis emberi helyzetek vannak, amelyekben a felnőttek sem mindig látják, hogy hol vannak a határok, amelyeket közösen kellene kijelölni és tiszteletben tartani.”
