A VTP propaganda előadása
Írta: Botos Bálint és a társulat
Rendezte: Botos Bálint
Dramaturg: Bertóti Johanna és Csuszner Ferencz
Koreográfus: Sinkó Ferenc
Produkciós asszisztens, zene, hang: Sipos Krisztina
Fények, zene: Imecs Tamás
Szereplők: Csepei Zsolt, Imecs-Magdó Levente, Molnár Bence, Sebők Maya, Simó Emese, Udvari Tímea, Vetési Nándor
Bemutató időpontja, helyszíne: 2013. október 24.,Váróterem, Brassai utca 5. szám, Kolozsvár
Időtartama: 1 óra 40 perc
Szinopszis:
Az Advertego a Váróterem Projekt propaganda előadása, másképp fogalmazva – színházi szolgáltatás.
Hogy mit ígérünk nézőinknek?
Megígérjük, hogy az előadás a meghirdetett helyen lesz megtartva.
Megígérjük, hogy nyitva lesz a kapu és az ajtó is.
Megígérjük, hogy a színészek jelen lesznek az előadáson.
Megígérjük, hogy a nézőknek székeket biztosítunk az előadás teljes időtartamára.
Megígérjük, hogy a teremben nem lesz túl meleg.
Megígérjük, hogy a teremben nem lesz elviselhetetlen a hideg.
Megígérjük, hogy előadás után hazaengedjük a nézőket.
És megígérjük, hogy további ígéreteket fogunk tenni az előadás alatt.
Ugye ígéretesen hangzik? Ne habozzanak tehát jegyet foglalni a következő Advertego előadásra a wrp_tickets@yahoo.com e-mail címen.
Díjak:
„A színházi konvenció sokszínűségéért” járó díj – Országos Független Színházi Találkozó (FNTi), Bukarest, 2014
Fesztiválrészvétel:
2016. január 22.: Vendégváró Fesztivál, Bethlen Téri Színház – Budapest
2014. november 16.: Temps D’Images, Előadóművészetek Független Platformja – Kolozsvár
2014. november 9.: Országos Független Színházi Találkozó (FNTi) – Bukarest
2014. október 5.: Linia de producţie – Kolozsvár
2014. július 21.: THEALTER – Szeged
Fényképezte: Bíró Márton: 1-4, 7-9; Imecs Zoltán: 5-6, 10-12.
Antal Klaudia: Nem senkik!
szihaz.net, 2016. május 15.
„Az előadás dramaturgiája tökéletesen leképezi azt a kusza útvesztőt, amilyennek a szereplők a világot látják, és valóban, a kijárat csak akkor tűnik fel, ha az advert ego! jelszót kezdik el követni: ennek megfelelően a díva próbálja „eladni” magát az egyik nézőnek, azaz rávenni Zoltánt, hogy essen vele szerelembe, míg a „mély” színésznő a nézők és a kollégák tiszteletét akarja kivívni „érzékeny” – a nézők számára nevetséges – előadásmódjával.”
Turbuly Lilla: A függőségről függetlenül
kutszelistilus.hu, 2016. január
„A szokatlan cím a reklám / propaganda és az ego szavak összeolvasása. Mondhatjuk úgy is, hogy egy sajátos színházi önreklám, de inkább ironikus értelemben az. A színházzal kapcsolatos illúziók lebontása: mi marad belőle, ha nincs történet, ha nincs pénz megélni, játszani, ha a díszletet, kelléket úgy kell összebogarászni a korábbi előadásokból, ha a színpadi én mögül folyton kilátszik a színész saját énje, a színpadi élet mögül a sajátja. Hogy születhet ebből színház, és mi szerepe lehet mindebben a nézőknek? Furcsa játék ez, folyamatos libikóka, ki- és belépések sorozata szerepből, szerepbe, miközben a színpadon megmutatott privát lét sem azonos a színész privát életével.”
Rusz Péter: Ki mondta, hogy a színház nem rock’n’roll?
Campus, Szabadság, 2014. október 10.
“Az életben két fontos dolog van: szeretni, és elmenni a Váróterem Projekt Advertego című előadására. Előbbit a legnagyobb élő brazíl írótól tudjuk, aki szerint semmi indok nem kell hozzá: az ember azért szeret, mert szeret. Utóbbit én tanácsolom, és indoknak egyelőre legyen elég ennyi: Ez Volt A Legjobb Előadás, Amit Életemben Láttam. Kétszer adnám nekik az UNITER-díjat. Innentől pedig arról lesz szó, hogy mire fel ez a nagy lelkesedés.”
Szabó Réka: Mocskos élet, kezdjük újra
EX-STASIS, 2. szám, 2014.
„Lemondtak a jól bevált és főiskolán betanult analitikus színházi módszerekről, és temérdek öniróniával felvállalták, hogy mostantól olyan formában beszélnek hibái(n)król, frusztrációi(n)król, saját életterü(n)k élhetetlenségéről, ahogyan azt valójában látják: groteszkül, keverve a fikciót a valósággal, a nézőt szavazásra és megszólalásra bírva. Energiabombába csomagolták bénultságaikat, kissé egy kaptafára húzva mindet, de a bomba aztán annál nagyobb lendülettel robbant. Szép ez a szabadságjáték, a képünkbe mártott „közös hajnal”. Ködös, de közös.”
Káldy Sára: Metablöff
Tiszatáj online, 2014. július 25.
„ (…) a társulat ígéreteket tesz, mégpedig olyanokat, mint hogy az előadás a meghirdetett helyen lesz megtartva, hogy nyitva lesz a kapu és az ajtó is, hogy a színészek jelen lesznek az előadáson stb. Mindebből előre sejthető, hogy a darab a színházban, a játékban rejlő lehetőségek újragondolását (is) célul tűzi ki, és ennek egyik eszköze a nézővel való kommunikáció. S valóban, az interaktív, a nézőhöz kiszóló eszköztár elemei már a darab elején, a felütésnél markánsan megmutatkoznak, és azután végigkísérik az egész előadást. ”
Szabó Réka: Van itt mustrálnivaló!
THEALTER blog jr., 2014. július 22.
„Intenzíven keres ez a fiatal csapat, saját hangot, magatartást, és ez az ironikus szabadságjáték remekül illik hozzájuk.”
nyemcsok éva eső: advertego másodszor
THEALTER webnapló, 2014. július 23.
„Üdítő volt a lelkemnek ezt a darabot végignézni, a vastaps sem volt véletlen. Már írtam korábban, de a nyomaték kedvéért megismétlem: remélem, nagyon remélem, hogy ezt a társulatot fogom még viszontlátni.”
Hegyi Réka: 18 celsius fokon érlelt előadás
Játéktér, 2014 tavaszi lapszám
„(…) a Vároterem Advertegoja éppen arról szól, hogy hogyan nem szabad belesüppedni az önsajnálatba. Adott az alig-felszerelt, ám legalább 18 fokra kifűthető terem és adott a társulat, a színészek. Építkezzünk tehát ebből – döntött Botos Bálint, aki erre a produkcióra szegődött a csapat állandó magjához. Nem kulisszatitok, sok replika utal az előadás létrehozási körülményeire. Minden színész vall magáról, személyes vagy annak tetsző epizódokat tár fel, szerepéről is vall, hogy miért választotta, mindeközben színészi létkérdéseket vagy egyszerű egzisztenciális kérdéseket feszegetnek. Sok humorral és önironiával.”
Varga Melinda: Főszerepben az improvizáció
Irodalmi jelen, 2014. január 23.
“A szépségével és érzékiségével hivalkodó vörös ruhás lány, Simó Emese szexuális tárgyként nevezi meg magát, s bár láthatóan élvezi ezt a helyzetet, mégis boldogtalan. A másik női szereplő, Maya Sebők azért szenved, mert nem figyelnek eléggé rá, túlérzékeny természete, hisztérikus viselkedése taszítja a nézőt. Vetési Nándor egy túlsúlyos, sikertelen férfit alakít. (Az egyik legsikerültebb jelenet, amikor a bank alkalmazottjai úgy tesznek, mintha meg szeretnék oldani a hitelét fizetni nem bíró, munkanélkülivé vált ügyfelük problémáját, de hamar rájövünk, hogy csak álca az egész.) A meg nem értett, a jeleneteket folyton elrontó színész, Csepei Zsolt a legjópofább, rajta nevetünk a legtöbbet, az ő helyzetpoénjai pörgetik fel az előadást. A hősszerelmes Molnár Bence karaktere a legmegejtőbb, bár a rengeteg művér – amikor az őt végül is nem akaró lány, Sipos Krisztina alaposan helybenhagyja – túlzó és visszataszító. Jól sikerült a történetfoszlányokat, karaktereket összefogó Imecs-Magdó Levente színpadi játéka is.”
Kolozsvári Alida: Párbeszédek az életedről: nem csak néző vagy
Szabadság, 2013. december 18.
„Talán a közvetlen és a fiatalos a két legtalálóbb jelző erre az alternatív színjátszásra. Az Advertego, Botos Bálint rendezésében, nem egzisztenciális témákat, spirituális létkérdéseket kutat, nem a kivételes ¬szereplőről szól kivételes helyzetben, és nem is sztereo¬¬típiákat sorakoztat fel. Mégsem lesz felszínes, mert olyan drámai helyzeteket teremt, amelyek a mai átlagfiatalra jellemzőek, gyakori problémákat, amelyekkel állandóan szembesülni kell, de amelyekre nem létezik jó vagy egyetlen megoldás.”
Ivácson András Áron: Amire várni érdemes!
Paraván Portál, 2013. december 11.
„Így tehát zárásként emelem kalapom Botos Bálint rendező és az egész Váróterem Projekt előtt, hogy kétszeresen is sajátságos módon álltak hozzá egy előadáshoz itt nálunk: először is a végletekig konceptuális, sokan gondolom azon a véleményen vannak, hogy túlságosan is, másrészt pedig olyan szinten önreflexív a túlazonosításig, ami még az itteni, de globálisan nézett színházi világban is, csak az NSK fentebb említett színházcsoportjaival hozható kapcsolatba, az pedig nem rossz társaság egyáltalán. További jó munkát minden projekthez, legalább ennyi erővel fogjanak hozzá ezek után is!”
